Nekem épp az a bajom vele, hogy nem tudok aggódni az emberiség(ek) sorsai miatt, mert mindenki és minden húszezerszer lemásolt, elveszítve az egyediségét, és a legnagyobb kataklizmából is ki lehet resetelni egy biztonsági másolattal.
Szóval jó regény, és tényleg új fejezet az említett szerzőpáros a hazai égiszen, de ez a fenti dolog zavar, egy ideje már fogalmazom magamban, hogy normálisan hangozzon, csak még nem sikerül. :)

Hát, de csak akkor, ha spoilerkedsz. :)

Simán lehetne az, hogy minden emberiségnek lőttek, kvázi sorsunkba hordozzuk a pusztulást.

Szerintem minden emberiség esetében az adott egyén sorsa egyedi, érte egyedi szempontok alapján lehet izgulni.

Az emberiségek sorsa viszont egy, értük közös az izgulás.

(Egyébként most fejeztem be egy ragyogó regényt, történetesen több Föld szerepel benne, meg emberek többszörösen lemásolva, de ott az emberek célja valójában az, hogy... nem árulom el. :))

Ja, meg egy másikat, vörös nappal, bolygó körüli védőburkolattal, az anyagot szubatomi szinten manipulálni képes lényekkel - majdnem nyolcvan évvel korábbról. Majd arról is írok :))